Ma egy olyan bandáról szeretnék írni, akinek a zenéjét (legalábbis egy bizonyos nótájukat) szinte mindenki hallotta már itthon is, csak a zenekar neve és munkássága ismeretlen. Nem csoda, hiszen az együttes 1970-ben alakult, de 1979-ben meg is szűnt. A zenekar alapítója az énekes-gitáros Rob Parissi volt. Megalakulásukkor leginkább tiszta rockzenét játszottak, majd 1975-ben feloszlottak, mivel Rob úgy gondolta, nagyobb kihívás lehet egy helyi kifőzde vezetőjének lenni, mint zenésznek....:)) Aztán Rob rájött, hogy mégiscsak vissza kellene térni a színpadra és zenélni, így új tagokkal újra megalakította a Wild Cherry-t. A zenekar a Wild Cherry nevet egy köhögés elleni cukorkáról kapta. Mármint úgy, hogy Rob adta a zenekarnak ezt a nevet, mikor beteg volt. Hát, mit mondjak, manapság sokkal faramucibb neveket adnak még a cukorkáknak is, de lehet, hogyha egyszer zenekart alapítok, akkor azt úgy fogom elnevezni, hogy Albínó Negro... (most mé' nem röhögsz?) Vagy esetleg: MegHalls vagy Megbuk-Kain...

Na, de evezzünk vissza a nótához, melynek teljes címe: "Play That Funky Music (White Boy)". A "white boy"-ra (vagyis: fehér fiú) még visszatérek. Honnan ismerheti szinte mindenki? HÁT A REKLÁMBÓL! Van egy olyan mobilszolgáltató, aminek van egy színváltós gyíkról (gyengébbek kedvéért: kaméleon) elnevezett díjcsomagja és abban a reklámban "csendül fel" ez a nóta. Na, ismerős mostmár?

És még egy érdekesség: említettem, hogy visszatérek a "white boy" problémakörére. Nos, a legutóbbi bejegyzésemben írtam, ugye, a fekete zenészekből álló Living Colour rockbandáról, akik a maguk műfajában egyedülállóak. Hát, a Wild Cherry is ilyen. Amikor ez a felvétel készült (1976), nem nagyon voltak fehér zenészekből álló funky zenekarok.  Voltak, de nem ez volt a jellemző. (Lásd még: Average White Band (Cybercsillagh kedvence :)) A funky főleg a feketék műfaja volt akkor. És ahogy írtam a Living Colour-ről, hogy milyen jó rockzenét játszanak, ugyanezt mondhatom el a Wild Cherry-ről is, a funky műfajában ők az alap, a bázis, hogy is mondjam: az etalon! Ez a nóta ebben a műfajban olyan klasszikus, mint a jazz-ben Dave Brubeck a "Take Five"-val, vagy Nat "King" Cole vagy Wes Montgomery.

Akit érdekel a téma, nézze és hallgassa meg a video- vagy zenemegosztókon a Wild Cherry többi nótáját is: a líraibb "Hold On", a szintén feszes ritmusú "Hot To Trot", illetve az "I Feel Sanctified" című szerzeményeket.