Hosszú hallgatás után újra itt vagyok. Ennek örülök, mert nagyon szeretem ezt a blogot, és nagyon örülök annak is, hogy vagyunk egy páran, akik velem együtt szeretik ezt a műfajt és jókat tudunk dumcsizni róla. Köszönöm Nektek :)

A hetvenes évek egyik meghatározó, igen jellegzetes blues-funk stílusban tevékenykedő zenészének két számát is beválogattam mai bejegyzésembe. A Love Jones lírai, nem is annyira jellemző rá a blues, a Real Mother For Ya pedig valóban blues-funk zene. Alapjában véve én nem nagyon szeretem a blues-t mint műfajt, de van egy-két kivétel, így vagyok Johnny "Guitar" Watson nótáival is. Talán, mert olyan jellegzetes és vegyítve van funk elemekkel.

Annak, aki megmondja nekem, mi a Love Jones magyar megfelelője, fizetek egy korsó sört, egy pohár italt vagy küldök egy tábla csokit. Ez egy tipikus amerikai kifejezés, nem egy személy neve, mégcsak nem is egy tárgy vagy testrész, mielőtt valakinek meglódulna a fantáziája... Szóval, várom a megfejtéseket, a legjobb válaszadónak küldök egy csokit.

És még ezt is nézzétek meg, ráadásként: Johnny "Guitar" Watson: Booty, Ooty