Életemben először az 1992-es sevilla-i világkiállításon láttam, videón. Akkor még hosszú sötét haja volt. Már akkor felfigyeltem-felfigyeltünk rá, mekkora tehetség. Karrierje azonban már 1978-ban elindult. Rendkívül technikásan játszik a ma 52 éves gitárvirtuóz, akit a szakma (és nemcsak a rock művelői, hanem más zenei ágak művészei is) a rock legjobb gitárosai között említ. Dalait hallgatva néha olyan érzésem van, mintha énekeltetné a gitárt, olyan gyönyörűen szólaltatja meg. Mindamellett, hogy kiválóan játszik gitáron, mestere is a hangszernek: számos tanítványa között van Steve Vai is (aki például együtt zenélt Frank Zappa-val, David Lee Roth-tal).

Satriani eredetileg dobolni tanult, azonban, mikor meghallotta, hogy példaképe, Jimmy Hendrix meghalt, elhatározta, hogy gitározni fog. Többször jelölték Grammy díjra, 12 lemezt adott ki, számítógépes játékokhoz készített zenét, dolgozott Mick Jagger-rel, a Deep Purple-lel, a Van Halen-nel, de ő inkább a szólókarrierjére összpontosított. Satriani jelenleg is koncertezik, ebben az évben kiadott lemezének érdekes címet adtak: Professor Satchafunkilus and the Musterion of Rock. (Satch egyébként Satriani beceneve.) Ez az album érdekes keveréke a különböző műfajoknak: a Professor Satchafunkilus című nóta kifejezetten jazz-funk-os, az Asik Vaysel pedig rock-os, a Come On Baby blues-os, az Andalusia pedig latinos. És egyikkel sem "nyúlt mellé", mindegyiket nagyszerűen adja elő.

A videón látható szerzemény, a Mystical Potato Head Groove Thing egy régi-régi kedvencem, itt látható és hallható igazán Satriani zsenialitása, virtuozitása. Egyszerűen LENYŰGÖZŐ!!