Az igazán vájtfülűek és zenerajongók számára nem ismeretlenek a következő, klasszikusnak számító nóták, mint a "Lean On Me", "Ain't No Sunshine" vagy a "Just the Two of Us".  Az "Ain't No Sunshine" című,  Grammy díjas dalnak (legjobb R&B nóta) Bill Withers nemcsak az előadója, hanem a szerzője is. A háromszoros Grammy díjas művész idén július 4-én töltötte be 70. életévét.

Úgy "illett volna", hogy most ide a legismertebb, fentebb említett dalok egyikét tegyem be. De ez a blog a kedvenceimről szól, így én most a kedvenc Bill Withers dalomat tettem be, ami ugyan egy kicsit populárisabb, dehát istenem...ez tetszik nekem. Sőt, ráadásul találtam egy aranyos paródiát 3 japkó sráccal, ez egyesek szemében már tényleg szentségtörés ...

Ha azt mondom, 80-as évek diszkózenéje, az emberek többségének tuti, hogy az Ottawan, az Abba, a Boney M, ne adj' isten a Village People (lásd Y.M.C.A.) jut az eszébe. Nem csoda, hiszen a rádiók akkoriban főleg ezen előadók számait játszották. Álszent lennék, ha azt mondanám, én nem ugráltam az ágyon másik két kölyökkel ezekre a nótákra még tízéves koromban. Dehát az ember fejlődik, változik, ugyebár. 16-18 évesen már a diszkó újabb ágai érdekeltek: disco-funk, dance-pop, hip-hop, R&B, jazzrock.

Őszintén szólva a The Limit formációról nem sokat tudok, maximum annyit, hogy hollandok és a fent említett műfaj képviselői voltak a 80-as években. A "Say Yeah" című nótájuk megvolt nekem kazettán és azt sem tudtam, hogy ők az ...

Hát eljöttek és itt voltak. Nagy izgalommal vártam a koncertet, bár mostanában rendre csalódom bennük. A Sziget olyan, amilyen. Olyan woodstock-os. A nézőközönség is. Főleg a Nagyszínpadnál. Mert voltam a Jazz Színpadnál is, na az tök jó volt. Ott nem volt randalírozás. Hiába, na, jazz-t nem mindenki hallgat.
De térjünk vissza Jay Kay csapatára. Pontosan kezdtek és pontosan 11-kor be is fejezték. Nekem az volt az érzésem, hogy "letudták" ezt a koncertet. Tele volt apró szünetekkel, Jay K ivott egy kis vizet, dumcsizott a billentyűssel vagy a basszgitárossal, kicsit lehűtötte magát a ventillátornál, a ráadást pedig cigizéssel kezdte, a csikket a színpadon nyomta el. Mert persze, az énekes, aki végigugrálja és énekli a koncertet, pihen ...

A Crowded House (Teltház) egyike azon 80-as évekbeli zenekaroknak, akik még ma is léteznek, zenélnek, koncerteznek, szóval vannak, nem tűntek el a süllyesztőben. Hiába, mindig mondom, a 70-es, 80-as években születtek a legjobb dalok és előadók/zenekarok, akiket és amiket a maiak dömpingszámra másolnak. A "Don't Dream It's Over" (Ne álmodj, elmúlt, vége) egy gyönyörű 86-os felvétel, nagyszerű hangszereléssel, akusztikus gitárral. Bárcsak ma is születnének ilyen dalok...

Regulate...G Funk Era. Ez a mottója az 1994-ben készült albumnak. Előadója Warren Griffin, azaz Warren G, aki 1971. november 10-én született. A G Funk a 90-es években képződött új műfajjá, a rap egy kicsit funk-osabb (fánkos, hehe), jazz-esebb formája. Warren G legismertebb (és véleményem szerint a legjobb) nótája a Regulate, amelynek induló dallamát  Michael McDonald "I keep forgetting" című nótájából vették át.