Hát eljöttek és itt voltak. Nagy izgalommal vártam a koncertet, bár mostanában rendre csalódom bennük. A Sziget olyan, amilyen. Olyan woodstock-os. A nézőközönség is. Főleg a Nagyszínpadnál. Mert voltam a Jazz Színpadnál is, na az tök jó volt. Ott nem volt randalírozás. Hiába, na, jazz-t nem mindenki hallgat.
De térjünk vissza Jay Kay csapatára. Pontosan kezdtek és pontosan 11-kor be is fejezték. Nekem az volt az érzésem, hogy "letudták" ezt a koncertet. Tele volt apró szünetekkel, Jay K ivott egy kis vizet, dumcsizott a billentyűssel vagy a basszgitárossal, kicsit lehűtötte magát a ventillátornál, a ráadást pedig cigizéssel kezdte, a csikket a színpadon nyomta el. Mert persze, az énekes, aki végigugrálja és énekli a koncertet, pihen koncert közben. Ilyenkor szoktak lenni a jól bevált gitár- és dobszólók vagy a lírai nóták. De olyan, hogy üresjárat van és nem szól semmi, csak mintha valami főpróbán lennénk, na az gáz. A nóták jók voltak amúgy, úgy-ahogy jól is szólt a cucc. Igaz, semmit nem láttam, a keverőpult előtt álltam, ha nincsenek kivetítők, akkor tényleg végképp semmit nem láttam volna. A fúvósok hiányoztak, az nagyon feldobta volna a hangzást. A közönség vegyes összetételű volt, ahogy írtam is. Az, hogy némelyik totál be volt nyesve, az még elmegy, de hogy mi a fenének kell tömegben dohányozni, na azt nem tudom megérteni.

Ettől függetlenül szeretem a bandát, de ez a koncert elég volt nekem egy kis időre. Inkább előveszem a CD-ket...

Ebben a mai, kissé egyforma zenei világban az ő hangzásuk nagyon egyedi, nagyon profi. Nem véletlenül tartja Jay K példaképének többek között Miles Davis-t, Billy Cobham-et (aki szerintem a világ legjobb dzsesszdobosa) és az Earth, Wind and Fire-t. Örülök, hogy ott voltam a koncerten és végigtombolhattam azt a másfél órát jobbnál jobb zenékkel, de azt sem állítanám, hogy ez az előadás feledhetetlen volt... Sajnos. (Lehet, hogy inkább Babos Gyula koncertjére kellett volna elmenni a jazz sátorba... Már bánom.)

Az egyik kevésbé játszott nótájukat tettem fel ide (You Give Me Something), a Runaway és a Space Cowboy mellett ez az egyik kedvencem. Mint a legtöbb videoklipjük, ez is nagyon jól sikerült.